A kiropraktőrt gyakran csontkovácsnak fordítják hazánkban, bár a kettő nem ugyanaz. Igaz, hogy mindkét technika alapját évezredek óta használt fogások adják, mégis különbözőek. A kiropraktőrnek komoly anatómiai, élettani, ortopédiai, reumatológiai, és neurológiai ismeretekkel kell rendelkeznie.
Az ötéves egyetemi tanulmányban nagy hangsúlyt fektetnek a tartó- és mozgató szervrendszerre és a neurológiai tanokra. Emellett a hallgatók radiológiából is jóval mélyebb tudásra tehetnek szert, mert a röntgenfelvételek pontos lemzése fontos része a kezelésnek. Ez azért szükséges, mert a hagyományos orvosi kezelés helyett (előtt) választható a kiropraktika is, és a kiropraktőrök itt szorosan együttműködnek az orvosokkal.
A kétféle gyógymód között a másik különbség, hogy a kiropraktikában igazításról, vagy korrigálásról, a csontkovácsolásban manipulációról beszélünk. A kiropraktőrök is gyors, erőteljes, kis mozdulatokkal dolgoznak, és a kezelés nem fájdalmas.
Hazánkban még kevésbé
ismert a kiropraktika, de a tengerentúlon több mint száz éve elismert, bevált és gyakorlott gyógymódnak számít. Mivel az egyetemi képzés Amerikában van, hazánkban csak néhány kiropraktőr dolgozik.
A kezelések eredményeképpen felszabadulnak a becsípődött idegek, és beindulnak az öngyógyító folyamat
Kapcsolódó hírek:
A helyes testtartás szabályai
Hátfájást és reumát okozhat a légkondi
Így védekeznek a sztárok a hátfájás ellen